Az elmúlt években a tech cégek egyre inkább törekedtek az adatok titkosítására, ez alól pedig nem kivétel az üzenetküldők sokasága sem. Nagy marketingfogás volt az, hogy a végpontok közti titkosítással senki csakis a küldő és a fogadó fél képes elolvasni az üzenetet. Még magukat a szolgáltatásokat biztosító technológiai vállalatok sem tudnak betekinteni az üzenetek tartalmába.

Azután kerültek előtérbe az ilyen irányú törekvések, miután napvilágra került néhány tömeges megfigyelés esete, amiből persze a média hatalmas botrányt kreált. Bőszítették a népet és uszították a titkosszolgálatok felé, hogy mégis mit képzelnek, titokban vigyáznak a világra.

Majd a nagyvállalatok ezt meglovagolva a saját malmukra hajtották a vizet. Mondván majd ők készítenek olyan chat programokat, amiket senki, még ők sem képesek elolvasni.

Ez így mind szép és jó, elméletben úgy hangzik, ez tényleg az emberekért van. A magánszféra maximális tisztelete és az adatok, az üzenetek tartalma és a teljes kommunikáció védve van az illetéktelen kíváncsiskodók elől.

De tényleg szükséges ez így?

Én mindig is óriási biztonsági kockázatnak tartottam ezt a megoldást. Rendben van legyen titkosítva, senki ne legyen képes hozzáférni, hiszen a magánélethez és a magánszféra védelméhez mindenkinek joga van. De úgy gondolom, hogy a szabad világ minden kormánya, illetve az állami biztonsági szervek részére külön kulcsokat kéne biztosítaniuk ezeknek a nagyvállalatoknak, hogy a titkosszolgálatok és az egyéb különféle hatóságok szükség esetén szabadon bele tudjanak nézni bárki kommunikációjába.

Erre azért lenne szükség, hogy senki ne használhassa az internet által nyújtott anonim kommunikációt más emberek, csoportok, közösségek, nemzetek kárára. Egy teljes titkosítással rendelkező kommunikációs csatorna hatalmas biztonsági kockázatot jelent mindenkire nézve. Ez pedig még nem minden. Hab a tortán az olyan szolgáltatások előretörése, amik még csak nem is tárolják az üzeneteket, hanem a célba érkezés vagy a megtekintést követően automatikusan törlődnek. Ezzel pedig semmilyen nyomot nem hagyjanak maguk után.

Az átlagembereknek szerintem semmi titkolnivalójuk nincsen a bűnüldöző szervek és a titkosszolgálatok elől. Ha így nézzük a dolgot, akkor egymás elől van értelme, mert sok a rosszindulatú ember, aki nem akar semmi rosszat, senkinek sem ártana, viszont adatokat lop. Amikkel később megpróbál anyagi haszonhoz jutni. Ez esetben jó ha nem láthatja bárki a kommunikációt szabadon, tehát titkosítani kell. Azonban szükséges lenne kiskapuk és kulcsok beépítése, amiket a szabad világ államilag ellenőrzött és működtetett biztonsági szervei szabadon használhatnának.

Ezzel megelőzhető lenne, hogy szélsőséges csoportok használják egy-egy borzasztó esemény megszervezése céljából. Hiszen bárkit könnyedén lefülelhetnének, anélkül, hogy az alany tudná azt. Illetve senki nem tudná, mikor figyelik vagy sem. Már önmagában ez a tény sokak számára visszatartó erő lenne. Talán még az online zaklatásokat is vissza lehetne vele szorítani.

A legtöbb ember itt szokott kiakadni, őt ne figyelje senki. A fejlődésnek ára van. A titkosszolgálatokat nem a hétvégi kirándulás kitárgyalása, vagy két ember magánéletének részletei érdeklik, hogy épp min kaptak össze, vagy milyen szép a szobába az új függöny. Őket egészen más jellegű beszélgetések érdeklik. Szerintem senkinek a magánszférája nem sérülne ettől. Különben is néhány tucat ügynökség munkatársai úgy sem tudnak személyesen lefigyelni mindenkit. A megfigyelés túlnyomó többségét számítógépek végeznék. Amik reakció nélkül átsiklanának a hétköznapi csacsogások felett és csak bűnözői csoportok kommunikáció esetén jeleznének.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük