Csak hallgat és hallgat. Nem mond semmit. Bármit elmondhatsz neki, ő nem reagál túl hevesen, indulatai sincsenek. A tökéletes hallgatóság.

Viszont hiába akarod, hogy figyeljen, próbálsz reakciót kiváltani, de a fal csak rezzenéstelenül hallgat. Nem figyel ő oda, csak meghallgat.

Elsuhannak mellette a szavaid, de ő csak hallgat. Várod, hogy visszaszóljon, hiábavaló álom, soha nem lesz ez másként.

Színesíted, díszíted, kidekorálod, de a fal attól még csak fal marad. Nem szól vissza, nem beszél. Ugyan úgy hallgat.

Úgy csinálsz, mintha párbeszéd lenne, de tudod, hogy monológ ez. Válaszait elképzeled, szavait már hallod. De csak a képzelet játéka ez, a fal ugyan úgy hallgat.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük