A középút megtalálása és a természetünk elfojtani vágyott részének beillesztése az alapszemélyiségünkbe nem egyszerű feladat. Mindenkinek a szélsőségektől való mentességre kell törekednie, azonban az is épp a szélsőség része, ha olyan tulajdonságokat nyomunk el teljesen, mint a vágyak. A vágyat általában az egóhoz társítják, hiszen az egó törekszik elérni a célját, vágyakozik és ha valamit meg kap, akkor kielégülést nyer és még nagyobbra hízik, majd még többet kér. De szerintem nem kiiktatni kell az egót, hanem integrálni. Amikor ellenőrzésünk alá vonjuk és kontrollt tartunk felette, nem pedig fék nélkül szabadjára engedjük, akkor a vágyaink tulajdonképpen a javunkat szolgálják.

Mivel ezek már nem becstelen, nagyravágyó, nagyzoló, a világot meghódítani késztető vágyak lesznek. Az is egy vágy, ha valaki szeretne jobb ember, toleránsabb emberré válni, a másik irányába elfogadóbbá és segítőkészebbé válni. Ezek is vágyak és mégsem feltétlenül az egó táplálja őket. Azonban fontos szem előtt tartani, ha másoknak segítünk, ez pedig jóérzést vált ki, akkor az is lehet épp úgy az egó kiszolgálásának módszere, hiszen ha egy olyan pozitív visszacsatolás jön létre, hogy ez nekem jóérzés, a másik hálás vagy örömet szereztem neki, akkor ez épp az egót táplálja. Legközelebb épp ezért fogunk e szerint cselekedni, mert ismét ezt az állapotot kívánjuk elérni vele.

Azonban, ha az a cselekedet szívből jövő tiszta cselekedet, akkor már nem az egót szolgáljuk vele. Anélkül segíthetünk más embereken, úgy tehetünk jót a világban, hogy bár tudjuk, ez másnak öröm és belőlünk egyfajta elégedettséget vállt ki ennek megtapasztalása, mégis egy tiszta cselekedetről van szó, hiszen ilyenkor nem az egót erősítjük vele, hanem a jóba vetett hitünket.

Ilyenkor nem is gondolunk a pozitív visszajelzésre, csak az adott pillanatra és arra, hogy jót tegyünk másnak, hogy segíthessünk neki. Az igazi segítség és jó szándék, mindig a szívből jövő szeretet forrása, spontán és azonnali. Nem késlekedik, nem gondolkodik, nem mérlegel, csak felbukkan mélyről és cselekedtek formájában ölt testet. Ezek a tiszta megnyilvánulások nem az egoista én részei, hanem a tiszta felsőbb ént szolgálják ki.

A középút megtalálása mindig nehéz feladat. Időnként még a legnagyobb jó szándék mellett is túlzásokba eshetünk. De ha igazán szeretnénk, biztosan elérhetjük, de ehhez el kell tudni vonatkoztatni a hétköznapi élet viszontagságaitól.

Tudni kell elválasztani egymástól az alant fekvőt és a fentről jövőt. Mit akar az egó és mit szeretnénk valójában. Szerintem a világon minden az egyensúly megtalálásáról szól. Kiegyenlíteni a széthúzó erőket és megállni egy köztes ponton, ahol a semlegesség állapotában önmagunk lehetünk.