Régen az embereknek napi szinten kapcsolatuk volt Istennel, vagy másképp fogalmazva az ősi idegenekkel. Érintkeztek velük, megmutatkoztak előttük, vezették és tanácsokkal látták el őket a mindennapokat illetően. Útmutatást nyújtottak és tanították őket. Csupa ilyen történetekkel van tele a Biblia is.

A második generáció.

Káin és Ábel, Ádám és Éva közvetlen leszármazottai, akik az ember állati sorból való kiemelését követően a második nemzedéket képviselik.

Szerintem a kettőjük története arról szól, hogy a felvigyázó megtanította őket földet művelni és állatokat tenyészteni. Ezzel biztosítva a teremtett közösség fennmaradását. Hálából vagy kötelességből (ezt nem lehet tudni), pedig meg szerették volna osztani a munkájuk eredményeit a felvigyázóval. Ez lehetett saját elhatározás is, hogy jószándékból osztják meg, de lehetett afféle termék minta is. Gyakorlatilag egy korabili stílusban elbeszélt szakmai kiállítás leírását olvashatjuk a Bibliában. Ahol mindenki bemutatja portékáját a zsűri előtt. Ábel nyert, Káin pedig veszített.

Elképzelhető, hogy az ősi idegenek le szerették volna ellenőrizni, hogy miként végezték el a korabeli emberek a kiosztott feladatokat. Így pedig össze kellett állítani egy portfoliót a terményekből, illetve az állatokból, vagyis a feldolgozott húsárúból.

Az pedig, hogy Ábel portfoliója tetszetősebb volt az isteneknek azt eredményezte, hogy Káin csalódott. Nem értette, miért nem megfelelő, az, amit ő készített és miért jobb testvére ajándéka.