Azt szokták mondani az akarat az egó megnyilvánulása. Talán ez igaz is. Ha akarunk valamit, vágyunk rá és birtokolni szeretnénk, az lehet mind az egó játékszere csupán. De az akaratnak van egy másik alternatívája és talán erre sokkal szebb szó a szándék.

A szándék már nem az akarat megnyilvánulása, már nem az egó hajszol, hanem a hit motivál. Amikor megfogan egy gondolat és azt végre is szeretnénk hajtani, akkor reménnyel vagyunk az iránt, hogy ami belül megfogalmazódott a fizikai világban is testet öltsön.

Ezen belső szándékaink megnyilvánultatásai határozzák meg az egész életünket. Visznek bennünk előre, formálnak és tanítanak bennünket.

A szándék mindig tiszta és belülről fakad, amihez a motivációt fentről kapjuk.

Az egón túl lehet lépni és ez idővel már nem kell, hogy tudatos törekvés legyen, önmagát táplálja majd épp, ahogy azelőtt az egó táplálta saját magát önző akaratos vágyaival.