Utcai tivornya, avagy séta a holdfényben

Késő este 11 óra előtt járunk nemsokkal. Egyszer csak halk robajt és dübörgést kezdtem hallani, ami egyre közelebbről és hangosabban hallatszott.

Felébredek!

Kinézek az ablakon, de nem látok semmit és senkit sem utcán, sem pedig a ház mögött. De hallani és egyre jobban, már vihogást és kiabálás is volt a hangok között. Azt hittem valakik autóból nyomatják a népnek.

Egyszer csak megpillantom őket! Egy csapat huligán vonul az út közepén hosszában hordozható hangszórójukkal és épp annyira jól érzik magukat, hogy úgy vélik ezt megosztják az összes környéken lakóval. Hát nekem nem lett tőle annyira jókedvem!

Olyan bődületes mély basszussal dübörgött, szinte hihetetlen, hogy egy kis hordozható hangszóró képes erre. Le a kalappal a mérnökök előtt, tényleg hihetetlen tervezés eredménye. De miért kell az utcán ott hallgatni ahol a környéken élők éppen aludnának. Nem a hangszóróval, csak felhasználás módjával és helyével van a probléma.

Megesik az ilyen, mondja az akit nem zavar annyira, csak hogy engem nagyon zavar. Szerintem az ilyeneket gyűjteni kéne, legalábbis a rendőrségnek. Járőrökkel összeszedni az efféle huligánokat a városban és bevinni őket éjszakázni a kapitányságra. Akkor valószínűleg meggondolná legközelebb érdemes e éjjel az utcán tivornyáznia.

Most csak gondoljunk bele kicsit. Olyan címszó alatt össze lehetne szedni őket, hogy közrend zavarás, csendháborítás, más nyugalmának megzavarása. Közlekedési szabálysértés is, mivel gyalogosan tivornyázva vonulnak a közúton, amihez biztosan nem volt hivatalos engedélyük, hogy felvonulást rendezzenek a városban.

Aztán ahogy jöttek, átvonultak a környéken és távoztak néhány perc leforgása alatt.

Leave a Comment