Téli szél

Tudja ő, érzi már, hogy jön a változás. Nem marad minden így, átfordul és várja már. Ideje lett volna eddig is, de végül csak rá talál.

Kint még nem látszik belőle semmi, de a természet érzi már. A fák is tudják az állatok is érzik a változást.

Jön a tél!

Tudja, hisz egybe ér ő önmagával. Nincsen eleje és nincsen vége, eljár ő körbe, körbe a föld kerekére.

Együtt lüktet, érez, tudja már, hisz ő a világ.

Onnan tudja a természet, hogy egy önmagával. Tudja, mert őnála van ugyan ez az idő ott is, ahonnét erre fog jönni. Itt is ő van meg ott is ő van. Mi kicsik vagyunk hozzá képest, de annál hatalmasabb akarattal.

Ha akarjuk, mi is látjuk, hisz kapcsolódunk hozzá. Csak ki kell szélesíteni ezt az információs csatornát és akkor mi is érezhetjük.

Hiába az édes illatú déli légáramlat, már mindenki érzi, hogy ez csak időleges. A bogarak is tudják, menekülnek, bújnak el. De hiába a tél elől nem tudnak elfutni, úgy is utolér.

Nem rossz dolog ez, a világ része. Mindig minden változik, átalakul és átfordul. Önmagába tér, majd onnan újra elindulva visszatér. Ez a természet örök körforgása nem más, mint az élet része.

Szeretni kell őt, a hatalmast, hisz részei vagyunk mi is. Ha őt szeretjük, akkor önmagunkat szeretjük.

Leave a Comment