Sorsfeladataink 3 – A terv

Van egy terv, amit be kell teljesítenünk. Mindannyiunk egy tervel rendelkezik, amely születésünktől fogva a miénk. Csak ránk igaz, csak a miénk és megmásíthatatlan.

Az pedig a mi életcélunk része, hogy beteljesítsük. Mindenkinek van ilyen, még ha nem is tud róla, akkor is. Azonban ha valaki tudatosan végzi el a feladatait és módszeresen lépésről lépésre követi a tervet, akkor ő képes megélni önvalóját. Azt az ént, aminek a megélésére idejött.

De ha ezt elveszik tőlünk, hogy megélhessük, akkor csak önmagunk lehetőségének árnyéka leszünk. Keresünk, kutatunk, majd, vetődünk egyik helyről a másikra. Folyamatosan próbálunk rájönni, hogy mihez kezdjünk az életünkkel, mert semmi nem tűnik igazinak. Minden olyan hamis, ál és valótlan. Tartalom nélkülinek tűnik ilyenkor az élet.

Az események nem velünk történik ilyenkor, hanem mellettünk. Elsuhan az élet, elhalad az idő, mi pedig kimaradunk a saját életünkből.

Fontos, hogy legalább alap szinten tisztában legyünk saját magunkkal, hogy ne a tévúton járjunk. Fel kell szabadítani az énünket, hogy a tervet elvégezhesse.

Abban a pillanatban, amikor rátalálunk igazi célunkra, kinyílik egy új világ. Látszólag semmi nem változik a külső szemlélőnek, de belül tudjuk, megtaláltuk.

Ilyenkor már élénk a világ, tartalommal teli.  Az események nem körülöttünk történik, hanem mi rendezzük a színdarabot. A szerepünket betöltjük, az életünk halad, a történetet megírjuk.

Ennek a tervnek része, amit mi magunk határoztunk el születésünk előtt. De az is bele tartozik, amit fentről kapunk feladatként és a már korábbi életeink következményei is.

Ezeket meg kell valósítanunk, át kell élnünk, el kell szenvednünk az életünk folyamán és így megtanulhatjuk az erre az inkarnációra szóló leckénket.

Leave a Comment