Ne add tovább a haragod

Olyan könnyen elfelejtik az emberek, hogy soha semmi nem magától értetődő. Annyira könnyű a legkisebb negatívumot is felfújni és problémázni rajta. Gyakran megesik velünk, hogy jelentéktelen dolgokon is képesek vagyunk veszekedni, zsörtölődni és letolni a másikat.

Annyira könnyű megfeledkezni róla, hogy észre sem vesszük, hogy közben megbántunk vele másokat. Főleg, amikor annak a másik embernek fogalma sincsen miről van szó, miért indulatos a másik. Csak azt látni, valamiért nagyon kikelt magából.

Szerintem semmi nem elég ok arra, hogy veszekedjünk, indulatosak legyünk és tomboljunk. Úgy sem vezet sehova, vagyis vezet, de nem a megoldáshoz az egyszer biztos.

Azt az energiát, amit arra fordítunk, hogy tápláljuk a dühöt át kéne csoportosítani és arra figyelni, mi a kiváltó ok és az miként szüntethető meg.

Sajsos sokaknak, mindegy az ok, bármi miatt képesek dühöngeni, veszekedni. Ők azok akiknek soha semmi nem jó úgy ahogy van. Bármilyen is lenne a körülményük kivetnivalót találnak benne. Akármilyen emberekkel is vannak körülvéve, elégedetlenek velük. Én hiszem, hogy bármely körülmények között, akármilyen emberek társaságában lehet találni olyan momentumot, ami miatt elmondható, hogy megérte. Ezért vagyok itt, ezt megtanultam, erre rájöttem vagy hogy eddig nem is sejtettem, hogy ez így van.

A felismerés a fontos, a pillanat létrejöttének megértése, az amiért létrejött. Én hiszem, hogy minden értünk történik, nem pedig ellenünk. Ha valami nehéz vagy nem értjük, esetleg úgy érezzük megnehezíti az életünket, az csak azért van, hogy tanuljunk belőle. Amikor pedig megértettük azt, akkor rájövünk, hogy nélküle most kevesebbek lennénk.

Kevesebbek egy olyan tapasztalattal, amit ha nem élünk meg egy fontos állomás maradt volna ki a fejlődésünkből.

Ha hagyod a körülményeknek, hogy feldühítsenek, akkor a környezetedben csak tovább adod majd. Az indulatok lángja pedig futótűzként terjed majd a környezetedben lévőkön.

Ez pedig csak úgy lehet megállítani, ha a körülményeken kívülre helyezzük magunkat. Egy semleges köztes állapotba, ami külső megfigyelőként szemléli az eseményeket. Így nem gyakorol ránk negatív hatást. Attól még a tapasztalat meg lehet a történtekből, de a negatív hatásai alól kivonhatjuk magunkat.

Így függetlenül attól, hogy milyen kívül, belül megőrizhetjük a higgadtságot és a békét. Ez pedig lehetővé teszi a semleges nézőpontot. Így képesé válunk a dolgok pontos mérlegelésére és a megfelelő döntés meghozatalára.

Ilyenkor pedig képesek vagyunk hálával lenni a teremtő felé, hogy mindezt megadta számunkra, hogy megélhessük.

Leave a Comment