halloween

Halloween magyar módra

Vannak olyan emberek, akinek teljesen mindegy mi az apropója, csak ihasson vandálkodhasson és bulizhasson. Minél több alkohol, minél hangosabb, dübörgőbb zene és minél többet a mámorból. Lehetőleg kellemetlenséget okozva a környéken mindenkinek, az még külön felderíti a hangulatukat, ha tudják, ez másoknak zavaró. Igen ez volt a magyar halloween egy újabb ok arra, hogy kirúgjanak a hámból, ahogy a mondás tartja, bár szerintem nekik már ez a hétköznapi.

A szemetet meg hátrahagyják elszórva. A szobor tövénél végigrakva az üvegeket, pedig két-három méterre van egy szemetes. De persze nem tudja hogy mire való az. Így szétrugdossa, behorpassza és a bebetonozott oszlopot is kis híján kifordítja a földből. Nem tudom ezt miként képes valaki pusztakézzel elérni. De egy biztos elképesztő elszántság és motiváció kell hozzá, hogy ezt véghez vigye. Elismerésem a kitartásér. Bár ezt a mérhetetlen lelkesedést valami értelmesebb dologba fektetné, úgy még értelme is lenne. Nem mellesleg megjegyezvén bármi lenne is az, ilyen eltökéltséggel komoly eredményeket érhetne el vele. Hajrá!

Most itt a kultúrbarbárok által a tengerentúlról átvett halloween ünnepének megtartásáról beszélek. Amikor azt hiszi, hogy amiért a tévében látta, látja minden nap, neki is ezt kell csinálnia. De ezzel persze mindaddig nem lenne semmi gond, ha nem szorítaná háttérbe a saját kultúránkat és nemzeti identitásunkat. Szerintem nem kéne mindent csak azért átvenni , mert amerikai szokás. Igen, kelta eredetű és innen származik Európából, de akkor sem magyar, hanem angolszász ünnepről van szó.

De az a társadalmi réteg, akik ezt átemelik a magyar hétköznapokba, nem is azért teszi, mert szeretne halloweenezni, hanem mert ok a szégyentelen viselkedésre az utcákon. Legalábbis ők ezt gondolják. Az meg, hogy valakit zavar tesznek rá, legfeljebb csak örülnek neki, de semmiképp nem zavarja őket.

Korábbi bejegyzésemben már kifejtettem, hogy az október végi és november eleji közhangulatnak a mindenszentek és halottak napja jegyében kéne tellenie. Nem pedig egy ilyen világi tivornyázással az utcákon éjek évadján. Akkor, amikor a még a kultúrájukra valamit adó emberek épp szeretteikről emlékeznek meg.

De persze, mint általában lenni szokott, amikor egy idegen kultúra betódul egy másikba, akkor nem a szebbik fele szokott jönni.
Sokkal inkább a kultúrája legalja, mivel ezt könnyebben veszi fel a befogadó közeg. Ez rendszerint a fogadó kultúra legkevésbé művelt rétegére jellemző. Ők azok, akik a hétköznapjukba be tudják építeni ezt és könnyebben fogadnak el új ünnepeket, új mulatozási formákat. A legalantasabb viselkedést és a közrend megzavarását pedig amúgy is a magukénak érezték. A gyorsan azonosult új identitás pedig hamar elterjed hasonló körökben. A kultúra legalját képezők rétegéből pedig évről évre gyűrűzik felfelé és emészti fel a fogadó ország eredeti identitását.

Leave a Comment