Mindannyiunknak célja van az életben, olyan feladat, aminek az elvégzésére megszülettünk. Ezt a feladatot részbe mi választottuk magunknak megszületésünk előtt, részben pedig fentről kaptuk tanulási céllal, hogy fejlődhessünk. De bármi legyen is ez a feladat, egy dolog sosem változik meg, a többiekért vagyunk itt. Azért születünk meg, hogy közösségben éljünk egymással. Segítve, támogatva, vezetve és szeretve egymást. Tisztelettel, megértéssel és toleranciával mindenki iránt.

Vannak kisebb és vannak nagyobb felismerések az életben, azonban ezeket mindaddig nem tehetjük meg, amíg valami elhomályosítja látásunk, elkendőzi életünk. Amikor pedig képesek vagyunk igaz önvalónkon keresztül tekinteni a világra, megláthatjuk igazi arcát. Azt az oldalát, amit eddig elfedtek előlünk, hogy ne érthessük meg azt, amiért idejöttünk.

Egy csodálatos kor, egy nagyszerű helyén élünk, melybe megszületni öröm és kiváltság. Ugyanakkor rengeteg a gyalázkodás és becsmérlés körülöttünk, de a feladatunk sosem lehet az ítélkezés, csak a megértés. Sokan lettünk és még többen jövünk. Betöltjük az eget és a földet, meghódítjuk a tengereket és eljutunk a felhőkön túlra.