Merj elindulni

Két csapdát kell elkerülnünk az igazsághoz vezető úton. Az egyik, ha nem megyünk végig, a másik, ha el sem indulunk.

Ez egy buddhista mondás. Az ő hitük szerint nem fontosabb az út melyet járunk, mint az ahogyan járjuk. Ez persze nem pontosan így van, de mindjárt elmagyarázom, hogy gondolom ezt.

Az élet egyik legnagyobb hibája, ha el sem indulunk az úton, ami a megvilágosodás felé vezet. Persze ez alapvetően lehetetlen, mert már azzal elindultunk, hogy megszülettünk, de ez most mellékes. Itt a születésünk utáni tudatos próbálkozásról és fejlődésről van szó. Az erőfeszítés megtételéről és az akarat szándékosságáról.

Ez az út mindig rögös és buktatókkal teli, soha nem egyenes és nem is rövid. Kitartás, elszántság és nagyon sok akarat kell hozzá. Ez az út végig vezet az emberi lélek minden aspektusán, megmutatja és feltárja az emberi lélek és elme legsötétebb és legborzasztóbb szintjeit is, de épp úgy csodálatos magaslatokba is elvezet és a tapasztalatok által lelünk rá a boldogságunkra, majd a békére is.

Nem az számít elsődlegesen, hogy mikor érünk célba, hanem az, hogy elinduljunk és merjünk lépni egyet, mindig csak egyet, azon a képzeletbeli lépcsőn, mind magasabb és magasabb tudati szintre emelkedve. Amikor pedig nehézségünk támad, nem megfordulni vagy megtorpanni kell, hanem kitalálni, hogy mi okozza a nehézséget és megoldani azt. Ezen nehézség sokféle lehet, a megoldás pedig gyakran nem jön könnyen vagy hamar, sokszor hosszabb időre van szükség. De a felismerés a végén megéri a kitartást, mert minden ilyen akadály megoldása, hozzáad valamit spirituális lényünkhöz és segít abban, hogy közelebb kerüljünk a tökéletesedéshez.

Leave a Comment