Sajnos elég gyakran fordul elő hasonló eset, hogy az autósok nem állnak meg a gyalogosnak átengedni a zebránál. Ez szerintem mindennapos, én is és szerintem a legtöbb ember nap mint nap találkozik a szituációval.

Viszont sokkal dühítőbb tud lenni, az, amikor már akkor sem képesek megállni, amikor egy mozgássérült kerekesszékes bácsi szeretne átkelni az úttesten a kiskutyájával az egyik közeli park felé igyekezve. Mi is épp a kutyát vittük és a tér túloldaláról figyeltük az eseményeket, hogy a bácsi csak ott vár és vár, nézi az elhaladó autókat, akiknek még csak eszébe sem jut megállni.

Aztán egyszer csak elfogytak az autók, legalábbis néhány másodpercre és át tudtak menni a túloldalra. Egy dolog viszont megemlítendő még a történtekről, hogy az említett szakaszon nincsen zebra. Hozzáteszem, odébb sincsen úgy nagyjából 800-1000 méter hosszan sem. Lehetne mondani, hogy egy autósnak sem volt kötelessége megállni, hogy átengedje. Igen a KRESZ szerint nem is, de mi van az emberi kötelesség részével, amivel tartozunk egymás iránt?! Ebből a szemszögből máris másképp tűnik szerintem.

Ez viszont nem is tudom miért írom le a blogon, talán mert dühít és elszomorít egyszerre a szituáció. Viszont semmit nem fogok elérni vele, ugyanis biztos vagyok benne, hogy senki olyan nem fogja elolvasni ezt, aki nem állt volna meg ott vagy más hasonló helyzetben. Az emberek ebből a szempontból nagyon egyoldalúak szerintem. Alapvetően mindenki csak a saját elvárásainak eleget tevő tartalmat tekinti meg, és ezzel esélyt sem adva arra, hogy kiszakadva a szürkeségéből új ideológiákkal színesítse átlagos satnya lelki világát. Ezt is csak olyan ember fogja elolvasni, szerintem, aki amúgy is megállt volna a fent említett esetnél autóval és átengedi a bácsit és a kiskutyáját. Feltehetőleg elszörnyülködik az eseten vagy csak legyint egyet, hogy megint egy ilyen eset, minden nap tucatnyi van és kattint párat a gépén, nyom egyet-kettőt a telefonjának képernyőjén és már másol is jár, elfejtve az egészet.