A válasz erre a kérdésre nagyon is rövid és egyszerű: SEMMI! No, de részletezzük is ezt egy kicsit, hogy mindenki értse, miért gondolom én ezt így.

Véleményem szerint, az, hogy valaki spirituális gondolkodású, ahogy mondani szokták, még nem jelenti azt, hogy gazdagnak, vagy legalábbis tehetősebbnek kell lennie az átlagnál és főleg nem jelenti azt, hogy ha ez nem így van, akkor valamit rosszul csinálna. Én úgy gondolom, a kettő nem összefüggő dolog és nem vonható párhuzam. Az egyik egy spirituális, lelki, pszichológiai, mentális, éteri dolog, míg a gazdagság, amit legalábbis az emberek többsége annak tart, a vagyon, az anyagi, materiális vagyon fizikai jelenség.

Egy mulandó jelenség, ami átmeneti, illúzió, mint ahogy a fizikai létünk is átmeneti, szükséges része a tanulási ciklusoknak.

Talán azért alakulhatott ki egy ilyen kép az emberekben, mert általában annak van ideje foglalkozni a napi gondokon és megélhetésen kívül elvontabb, egzaktabb gondolatokkal, akinek az anyagi megélhetése biztosított. Emellett a munkája több szabadidőt is lehetővé tesz és amikor dolgozik, az sem túl “strapás” neki. Ilyenkor lesz pénze és ideje kultúrával, filozófiával és vallásokkal mélyebben, behatóbban foglalkozni. Kialakul nála egyfajta gondolkodásmód, amihez gyakran egyfajta spirituális beállítottság társul majd idővel.

Ez tehát akkor azt jelenti, hogy ha valaki spirituálisabb beállítottságú és tehetősebb, az átlag feletti életszínvonalat engedhet meg magának, akkor nem azért lett vagyona, mert megfelelően gondolkodott. Sokkal inkább pont fordítva, azért alakulhatott ki nála egy ilyen fajta világ és életszemlélet, mert volt kellő szabadideje elmélyülni a témában.

Amint valakinek nem kell a napi megélhetés miatt aggódnia, elég ideje és erőforrása lesz kultúrával foglalkoznia is.

Ugyan akkor van egy másik példa is, amikor valaki nem tehetős anyagilag, de mégis képes a világ spirituálisabb szemléletére és megértésére.

Ez az, amikor valakinek a korábbi életekből hozott tapasztalatai teszik lehetővé a világ mélyebb összefüggéseinek megértését, nem pedig a fent említett okok miatt kezdi el vizsgálni azokat. Ilyenkor az ember tulajdonképpen előrébb jár, mint, aki azért fordult az emberi lélek tanulmányozása felé, mert éppen ráér ezzel foglalkozni és anyagilag is megengedheti magának, az erre való “áldozást”.

Sokan mégis összekötik a kettőt. Vannak, akik külön könyveket írnak a spirituális pénzszerzésről, kurzusokat indítanak, előadásokat szerveznek. Amikkel valóban lehet pénzhez jutni, annak, aki kitalálja őket és pénzért adja az embereknek ő tényleg pénzt keres vele, de más aligha fog rajt meggazdagodni.

Én magam is több könyvet olvastam a témában már az évek alatt, de mindegyiknél az volt az érzésem, hogy még ha igaz is, akkor is csak egy emberre. Nincsen, nem létezik egy univerzális minta, amit bárki alkalmazhat és pénzhez vagyonhoz, hírnévhez juthat vele. Minden ember más, mások a körülmények, más életet él, eltérő problémáink vannak, eltérő vagyoni és lelki alkatunk. Attól, hogy az egy embernek működött, aligha fog másnál is, főleg nem ezrek vagy akár milliók esetében.

Lehet, sőt én szeretek is néha ilyen emberi történeteket olvasni, de egy percig sem hiszem, hogy abban a formában nálam is beválna a dolog. De ettől függetlenül még érdekes és lehet inspiráló másokról olvasni.

Magyarán szólva: találj ki 4-5 történetet, hass bennük az emberek jóérzésére, kelts bennük reményt és írj néhány emberről, akik nagyon szerencsétlenek voltak, de mivel eldöntötték, hogy meggazdagodnak, pár hónap múlva luxus autóval jártak és több száz négyzetméteres villában éltek. Írj pár oldalt a látszólag véletlennek tűnő szerencséről, de éreztesd, hogy ez csak látszólagos, amúgy a könyvedben leírt módszerrel szándékoltan is előidézhető, és amikor már az ember tényleg úgy érzi ez neki is menne, hitesd el vele, hogy ha minél hamarabb elkezdi, annál előbb és nagyobb mértékben tudja alkalmazni. Ha pedig úgy csinál, mintha már gazdag lenne és tovább táplálja a kapitalista fogyasztói társadalmat a mértéktelen és felesleges költéséve, a nyomorát tovább fokozva, amit akkor még nem is tud, akkor csinálja a legjobban és lehetőleg tőled vegyen valamit. Igen és ilyenkor gratulálok egy igazi szélhámos szemétláda lettél és nyerészkedsz a már amúgy is meggyötrőt, mindenükből kiforgatott, reményvesztett és bármilyen apró szalmaszálba kapaszkodni képes embereken.

Ne mindig a lila, rózsaszín és egyéb színű mámoros ködön keresztül nézzük a világot, hanem a valódi színeiben. Szerintem mindenért meg kell dolgozni. Az viszont már igaz, hogy van, akinek keményebben, van, akinek pedig kevésbé, de ez már a társadalom szerkezetéből adódik. Segítséget kérni és kapni pedig lehet a dolgokhoz, de tündérmesékben élve nem lesz vacsora az asztalon, luxusvillánk, meg sportautónk pedig pláne nem. Másrészről kell egyáltalán az nekünk?! A spiritualitást nem a kapzsiság növelésére és táplálására kell használni. Ennél alantasabb, kicsinyesebb “felhasználási módot” pedig elképzelni sem tudok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük