Mindenkinek arra van ideje, amire akarja tartja a mondás. Ez pedig milyen igaz. Az emberek sorra be is bizonyítják ezt. Amikor valaki megígér neked valamit, majd nem szeretnéd rá folyton emlékeztetni, de azért két három alkalommal megemlíted pár hónap alatt és még mindig nem tette meg. De mindeközben másoknak nem felejt el dolgokat, illetve más dolgokat megtesz neked is, csak épp pont azt nem, amit akkor megígért.

Én fontosnak tartom azt, hogy ne ígérjek olyat, amit nem tudok vagy nem akarok betartani, ezért elvárom másoktól is ugyan ezt a hozzáállást. Sokan szokták nekem ezért mondani, hogy merev a gondolkodásom és rugalmatlan vagyok, de az ember saját magán keresztül tekint a világra. Nem szokásom sem többet sem kevesebbet elvárni, mint amit én magam is megtennék és elfogadok.

Persze, mint szokták mondani, kivétel mindig van, a körülmények nem engedik teljesíteni, de amikor ilyenről szemlátomást szó sincs, akkor elgondolkodik rajt az ember. Tényleg komolyan gondolta vagy csak azért ígérte meg, mert akkor és ott jól hangzott?! Többnek, jobbnak, nagyobbnak érezte magát, hogy ő felajánlást tehet, megígérhet valamit, csak épp arról feledkezett meg, hogy az be is kell tartani, máskülönben minden tekintetben ezek ellenkezőjét érheti el. Arról nem is beszélve, hogy ha legközelebb szóba kerül valami, csak legyintesz és nem is veszed komolyan, akkor sem, amikor ő tényleg úgy is gondolja majd. Ez pedig a személyes kapcsolatok elsekélyesedéséhez is vezethet.

Az idejét pedig mindenki saját maga osztja be személyes meglátása alapján. Ideje pedig arra van az embernek, mire szeretné és arra szeretné, hogy legyen, ami fontos a számára. Tudatosan vagy tudat alatt is mindig azt vesszük előre a rangsorban, amit fontosabbnak tartunk.