Érzelmeink

Az érzelmeinken keresztül bizonyosodhatunk meg róla, hogy jó irányba haladunk-e és jó helyen vagyunk-e, milyen a másokkal való viszonyunk és a világgal. Miképpen viszonyulnak hozzánk mások, milyen reakciókat és érzelmeket váltunk ki másokból és ők milyen érzelmi hatásokat váltanak ki belőlünk.

A legfontosabb érzelem a boldogság. Buddha szavaival élve pedig a boldogság nem más, mint a jó felhalmozódása. Ennek értelmében pedig ha jót cselekszünk, mondunk és gondolunk, akkor elérhetjük a boldogságot.

Amikor negatív érzelmeket tapasztalunk, mindig meg kell vizsgálni a környezetet, ami ezt kiváltja belőlünk és megváltoztatni a körülményekhez való viszonyunkat, mert csak ekkor oldhatjuk fel a kiváltott negatívitást. Amíg valaki a negatív érzelmet kiváltó helyzetet tartja felelősnek a saját magában kialakult érzelmekért, addig nem lesz képes megtalálni az igazi boldogságát.

Amikor negatív érzelmeket váltanak ki belőlünk, akkor az történik, hogy nem vagyunk éppen egy frekvencián. Érzelmi energiáink eltérnek egymástól ez pedig feszültséget kelt. A feszültség feloldásához pedig ismét meg kell találnunk a harmóniát, mert csak így oldható fel.

A boldogságot vagy boldogtalanságot nem lehet folyamatábrán lerajzolni, hiszen magát a tapasztalatot mindenki egyedi módon éli meg, ugyanakkor mégis egyetemes, örök érvényű elvek alapján. A boldogságot csak az elégedettség és belső megnyugvás által érhetjük el. Amikor elégedettek vagyunk egy adott helyzettel, szituációval, elvégzett feladattal és az életünk körülményeivel vagy úgy általában bármivel, akkor az egy megnyugvást és boldogságot vált ki.

Pozitív megerősítés valamely külső tényezőtől, melyre válaszként az elégedettség lép fel, amire boldogságérzettel válaszolunk. A legtöbb embernek ez a boldogság. De ez csak álca, nem igazi, mivel ha az a külső tényező megváltozik, vagy már nem kapja a visszajelzést, azt a pozitív visszajelzést, ami abban az állapotban tartotta, akkor a boldogsága is megszűnik.

Az érzelmeink vagyis az érzések pedig szorosan kapcsolódnak egy másik emberi tulajdonsághoz, ez pedig a lelkiismeret. Érzelmek és érzések nélkül nem volna lelkiismeretünk sem. Hiszen, amikor jót vagy rosszat teszünk, segítünk másoknak vagy épp ellenkezőleg, más kárára cselekszünk, akkor érezhetjük cselekedeteink és gondolataink energiái által kiváltott reakciókat másokból és önmagunkból egyaránt. Ez pedig pozitív vagy negaítív lelkiismereti érzelmekhez vezet. Tehát az érzelmeink mindig, minden esetben nagyon fontosak és az ember veleszületett egyetemes, örök érvényű része. Hozzánk tartozik és fontos, vitathatatlan szerepet játszik a születéseinken átívelő fejlődésünkbe.

Leave a Comment