Lépésről lépésre

Amikor nyűglődsz és nem mész semmire, szeretnél tenni valamit, de nem tudod mit, mozdulnál de lusta vagy, várod, hogy valami történjen, de semmi nem változik. Ilyenkor az embernek olyan érzése van, mintha az időbe fagyott volna, egy mozdulatlanság, állottság lesz úrrá rajta.

Majd megteszel egy lépést, aztán még egyet. Bátortalanok és bizonytalanok ezek, de megtetted, örülsz és büszke vagy rá, amit elértél. Kintről úgy tűnik, mintha még semmit nem tettél volna, de te tudod, hogy elindultál. Valami megmozdult belül, legbelül.

Az irányról nem tudod, hogy jó e, vagy nem, de abban biztos vagy, hogy menni kell, tenni kell. Tudod, hogy ha teszel, akkor leszel. Bár bizonytalanok a léptek és csak kicsiket lépve, még a közelben jársz, de már haladsz. Óvatos vagy, megfontolt. Minden egy-két mozdulat után elgondolkozol, hogy most merre és egyáltalán menjek e tovább. De már nem rágódsz rajt sokat és ami nagyon fontos nem hibáztatod magadat a botlásokért. Úgy vagy vele, ebből sem lett baj, mi lehetne még. Mész tovább és tovább. Teszel és akkor leszel.

Miközben lassan megfontoltan haladsz, körbe, körbe nézel, hogy észrevett e valaki. Nem tudod eldönteni mit is szeretnél pontosan, ha látnának vagy ha nem. Ha azt veszed észre, hogy nem látnak zavar, hogy nem vettek észre, de ha rád figyelnek akkor meg feszélyez, hogy a figyelemnek mindig meg kell felelni, ami még nehéz. De már nem félsz úgy az emberektől mint korábban, szeretnéd megismerni őket, hogy átadhass nekik valamit. Mert tudod ha adsz valamit, akkor épp úgy kani is fogsz tőlük.

Már nem kell megküzdened a szörnnyel, már rég elment. Elűzték! Nem tekereg, nem fojtogat, de még félsz, hogy valahol vár rád egy. De tudod, hogy ez el fog múlni már. Mert védett vagy. Többé már nem bánthat. Neked pedig nincsen más dolgot, mint megvalósítani mind azt, amit korábban elvettek tőled. Megfontoltan türelmesen és kitartóan, de meg fogod tudni csinálni, mert azért vagy itt, ezért jöttél ide, pont most.

Most, hogy már tudod ezt, menni fogsz tovább, mind gyorsabban és nagyobbakat lépve, mert tudod, hogy hosszú még az út és valahová vezet, de, hogy min visz át és hova tart azt nem tudhatod. Neked nincsen más dolgod, mint élvezni az utat és boldognak lenned, hiszen ezért vagy itt és most.

Leave a Comment