Az a civilizáció, amit ma Atlantisznak neveznek valóban létezett. Fejlettek voltak és kifinomultak, azonban a technikájuk mai értelemen véve nem volt high tech, ellenben annál spirituálisabb. Társadalmuk fejlettsége spirituális és szellemi nagyságukban állt. Képesek voltak megérteni és átlátni az élet nagy igazságait és összefüggéseit. Tudták, hogy ők a nagy egész részei, épp úgy mint bármely más élőlény vagy bármi egyéb a földön. Tudták hogy a világunk csak egy apró pont a kozmikus óceánban és megannyi világ alkotja a galaxisunkat.

Évezredeken át fejlődtek a világ többi részétől külön, elszigetelten és gyarapították ismereteiket, felhalmozták a tudást. Melyet megtartottak maguknak, mintegy tudatlanságban tartva a világ többi részét, ahol az emberek primitív, barbár körülmények közt éltek, még a földművelést sem ismerve. Ciklusról ciklusra ez a civilizáció újra és újra fellendült, minden nagy katasztrófa után, mely ezeket a ciklusokat taglalta.

De az atlantiszi civilizáció pusztulásakor valami megváltozott. Néhányan a spirituális tudást birtoklók közül másképp gondolták a továbbiakat. Tudták, hogy ha csak simán újjáépítik a birodalmukat, újraalkotják civilizációjukat a világ többi részével mit sem törődve, akkor ez az egész újra és újra meg fog ismétlődni, ahogyan az már megismétlődött számtalan alkalommal. Tehát elhatározták, hogy a tudást nem fogják titokban tartani, de nem is osztják meg. Bárki szabadon hozzáférhet, de csak ha képes azt megérteni, befogadni és bölcsen használni önmaga és közössége számára is a javát szolgálja.

Erre azért volt szükség, mert a ciklikus katasztrófák azért ismételték egymást, mert az ember mohó volt, magának akart mindent, a tudást is beleértve és nem volt hajlandó megosztani azt.

Ellenben az Atlantisz utáni korszakban, ez már szabadon elérhető volt, de csak annak aki tudta mit keres. Az megtalálhatta a tudást és elindulhatott az úton. Most egy új ciklusba léptünk be, egy új korszak köszöntött be. Új kihívásokkal kell szembenéznünk, de a katasztrófa elkerüléséhez többet kell még tenni. Ez nem valami természeti csapás lesz, hanem az ember idézi elő és sodorja magát végveszélybe és ez a ciklus ennek a felismeréséről fog szólni. Hogy az ember képes e megálljt parancsolni önmagának és kevesebbet elvenni, hogy aztán többet kaphasson.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük