Duhajkodás, avagy hogyan nem lehet normálisan szórakozni

Nem is értem miért megy valaki diszkóba vagy milyen néven lehetne deklarálni az afféle szórakozóhelyeket.

Az egyik ilyen helyi szórakozóhely közelében lakom. Nem is olyan régen volt szerencsém vagy talán nem szerencsém pont a közelébe költözni.

Szombat esténként kinézve az ablakon elég érdekes látvány kezd kibontakozni.

Két szombattal ezelőtt az volt a benyomásom, hogy fegyenctalálkozó lesz. Persze nem szép dolog a külsőségek alapján ítélni. De most mégis. Persze a későbbi órákban éjjel beigazolódott az előítéletem velük szemben. Olyan, de olyan zajt csaptak az éjjel, persze nyilván nem csak az este látott majd egy tucat „szórakozni” vágyó egyén generálta a lármát, hanem újabb személyek is csatlakoztak.

Tudjátok, hogy kiabál Tarzan? Nos itt sok Tarzan volt… Illetve az épp érkező és távozó vendégeket az autójuk is messziről hirdeti, hogy épp érkeznek, illetve távoznak. Azok a kályha kürtök. Szerintem külön adó bevezetésével szabályozni kéne ezek használatát. Az adó mértéke arányosan nőne a kipufogó által gerjesztett hang mértékével. Rövidesen jóval kevesebb lenne az ilyen hangos jármű. Gondolt már rá valaki, milyen iszonyat zaj lenne a városokban, ha minden autó ilyen kipufogócsővel lenne felszerelve?!

Illetve az a csodás szórakoztató elektronika. Itt most a hangtechnikai vívmányokat értem. Szinte már-már hihetetlen, hogy a duplán szigetelt ablakokon, lehúzott redőnynél és a falon milyen hatékonysággal dübörög át a basszus. Még akkor is ha az autó több tíz méterre van az épülettől. Nem véletlen, hogy a szomszéd utcában egy orvosi rendelőben ingyenes hallásvizsgálatot végeznek. Nyilván az autóban utazóknak szüksége lesz rá…

Én nem tudom felfogni, hogy amit ezek művelnek, most akkor még csak maradjunk a hallásnál. Hogy merik kockáztatni a hallásuk épségét néhány óra „szórakozásért” cserébe. Gyorsan lehet maradandó halláskárosodást szenvedni. És utána tényleg szenvedés lehet a vége éveken évtizedeken keresztül. Akár élete végéig hallhat folyamatos zúgást, zakatolást, sípolást. Főleg, hogy a szórakozás és kikapcsolódás az értelmezésem szerint kikapcsol és nem azért, mert seggrészegre issza magát és fogalma sincsen, hogy hol van. Meg még kitudja mit nem fogyaszt el. Hanem azért, mert ellazít, feltölt és egy olyan lelki állapotba hoz, amivel a szórakozás és kikapcsolódás végén boldogabb, kiegyensúlyozottabb és kipihentebb vagyok, mint előtte. Ez a tevékenység lehet bármi, ami kiszakít a szürke hétköznapok monoton ismétlődő rítusából.

De csak mindaddig, amíg ezzel nem zavarok meg másokat. Hagyom, hogy olyannak teremtsék meg a maguk „világát”, amilyennek ők szeretnék azt.

Miért nem tudnak úgy kikapcsolódni, amivel nem zavarnak másokat. Még ha feltételezzük, hogy ők nem ezzel töltik minden hétvégéjüket, akkor is lehetnének tekintettel a környék lakóira. Ha meg rendszeres látogatói a bizonyos szórakozóhelynek, akkor meg igazán eszükbe juthatna, hogy sokan laknak a környéken, akik nem tudnak elmenni és kénytelenek eltűrni. És ők nem akkor hallják amikor akarják. Vagyis nem vagy mennek „szórakozni”, vagy nem mennek. Minden hétvégén „szórakoztatják” őket. Minket.

Leave a Comment